Szinte a kiszállás után azonnal megkezdődik a tűzharc köztünk és a Vortigauntok között. Kemény harc során kell átverekednünk magunkat az épületrész szobáin. Egyszercsak jön egy vadászgép és lebombázza az épületet, az egyik ajtó mögött utat robbant, mi pedig arra mehetünk tovább. Beljebb a helyiséget elektromos áram járja át, se kikerülni nem lehet, se átugrani a lyuk felett. Az áramforrást kiiktatva azonban a generátor felrobban, a vezetékeken át lehet mászni. Kisebb tűzharc után a lyukban kell felfelé másznunk, a leszakadt gerendák mentén. A felszínre kijutva egy felcser vár minket, aki begyógyítja sebeinket, majd megkér, hogy nyissuk ki a hangárajtót. Ez nem túl egyszerű feladat, ugyanis a hátsó ajtó be van zárva és alá is van aknázva. De a balra található szellőzővel ez az akadály is elhárult. Bent egy szomorú tényt kell megállapítanunk: fekete ruhás különítményt küldtek, hogy végezzenek az életben maradt katonákkal. Kemény tűzharc után végre behívhatjuk a felcsert (a hátsó ajtó bentről nyílik), majd ezután keressük meg a lángvágóst. A doki meggyógyítja őt, ő pedig segít nekünk utat vágni a nemrég még zárt ajtón keresztül. Azért a gépágyúra vigyázzunk. Újra egy régi Half-Life-os helyszínre érkezünk: a föld alatti vasútrendszer egyik teherpályaudvarára, ahol a fekete ruhásokkal fogunk vívni egy komoly tűzpárbajt, sőt, ha egyik társunk meghal, akkor felvehetjük tőle az M60-as gépfegyvert, ami a játék legjobbja, de sajnos most még nincs hozzá lőszerünk. Keressük meg az ajtónyitó gombot a vezérlőteremben, majd a sínek mentén folytassuk utunkat (vigyázat, áram folyik a sínekben). Újabb harcok után leomlott szoba fogad minket, de a szellőzőbe a doboz segítségével könnyedén beugorhatunk. Amint vége a rendszernek, és kijutunk a folyosóra, egy újabb ismerős helyszínbe botlunk…