Nem túlzás azt állítani, hogy a maga idejében a Half-Life fantasztikus játék volt. 1998-ban a szkriptelt, de maximálisan a beleélést segítő elsőszemélyű nézőpontú események; a teljesen néma főszereplő; valamint az ellenfelek, mindenekelőtt a katonaság korát messze megelőző mesterséges intelligenciája olyan korszakalkotó dolgok voltak, melyekre azóta egy egész iparág épült - hiszen ha nincs HL, nincs ma Steam sem. Jómagam is ezzel a játékkal kezdtem az ismerkedést, és bizony a létező összes epizódját beszereztem azóta. Mikor 2004-ben jött a második rész, a Valve elhintett egy olyan infót, hogy az első rész is át lesz portolva Source-motorra. Mindenki várta, milyen lélegzetelállító lesz a látvány... és csalódniuk kellett. A portolás ugyanis azt jelentette, hogy egy az egyben a régi játék volt, csak adtak hozzá egy fizikai engine-t, az eget és a vizet pedig a kor követelményeinek megfelelőre változtatták. Nagy bánatunkra pedig az azóta megjelent High Definition Pack sem kompatibilis vele, így aztán tényleg csak a gyűjtőknek volt ajánlott.

Néhány lelkes amatőr azonban nem törődött ebbe bele, és elhatározták, hogy megcsinálják a saját változatukat. A csapat egyre csak nőtt, elszántságukat is beleértve, míg maga a Valve is felfigyelt a projektre. Az ő jóváhagyásukkal és támogatásukkal készült a projekt, mely ingyenesnek készült, hamarosan a Steam-ről is elérhető lesz, és már azelőtt begyűjtött egy raklap "Év MOD-ja" címet, mielőtt bárki is egy percet játszott volna vele. Az a fránya megjelenési dátum pedig egyre csak csúszott: egy fantasztikus trailer 2009-re ígérte a megjelenést, ebből aztán nem lett semmi, és híreket se nagyon kaptunk a projektről. Mígnem egy pár hete kikerült egy visszaszámláló az oldalra, aminek leteltével végre elérhetővé vált a letöltés. Azaz csak válhatott volna: a nyilvánvalóan hatalmas érdeklődés miatt a szerver összeomlott, a fejlesztők pedig úgy próbáltak segíteni ezen, hogy sebtiben összehozott torrent fájlok segítségével tették egyszerűbben letölthetővé, megkerülve a központi szerver problematikáját. A valamivel több mint 3,1 GB-ot kitevő játék telepítője automatikusan a Steam mappába másolja a fájlokat, amiből ugye az következik, hogy a program megléte esszenciális. Azonban nemcsak ez kell, hanem egy tetszőleges Source motoros játék birtoklása is, ennek hiányában a Steam azért gyorsan lerántja nekünk az első indítás alött a Source Developer Kit 2007-es verzióját.

Telepítés után első indításkor még elszöszmötöl magának, majd (talán kicsit indokolatlanul hosszú) töltést követően bejön a főmenü, mely mindig az adott pályának megfelelő képpel köszönt, a HL2-höz hasonlóan. Lélegzetelállító, ahogy a sosem látott, de a játékban sokszor emlegetett Area 9 főpályaudvarát látjuk, a vonat indulásra kész, az idő pedig mennyi is lehetne a tábla szerint, mint 8 óra 47 perc? A beállításokat áttekintve nagyjából a Source opciói fogadnak minket, de lehetőség van néhány Black Mesás dolog ki/be kapcsolására, ha szeretnénk, hogy simábban fusson. Ezután ráböktem az indításra, és elindult a csoda. Minden, az utolsó csavarig minden a régi volt az intróban, csak éppen elképesztő grafikával. Még a szövegek is ugyanazok voltak. Sőt, még ugyanott is töltött a játék, ahol régebben :) Ez azért megalapozta a hangulatot. Természetesen nem lehetett minden ugyanolyan, számtalan apróságot már ekkor is felfedeztem, amit a fejlesztők saját ötletként raktak bele, és ez még csak a kezdet volt. Az első rész unásig ismétlődő biztonsági őrei és tudósai után valódi felüdülés a különböző karakterek látványa, na és az, hogy női tudósokkal is találkozunk. Ahogy haladtam a teszt-terem felé, minden hátborzongatóan ismerős volt, de volt benne annyi új extra, hogy érdemes legyen felfedezni mindent: új dialógusok, eddig nem látott helyiségek és emberek. Még a riasztó megnyomható gombja és a vécén trónoló tudós is megmaradtak - őket a ma oly divatos achievement-szerzési rendszerbe is beillesztették, mellyel a játék is bír. Odalent aztán jött Dr. Kleiner és Dr. Eli Vance, csak bő húsz évvel fiatalabb kiadásban. Számítottam erre, de a kivitelezésük mégis zseniális volt. Az külön öröm volt, hogy isten tudja, hogy de Kleiner megint a saját szinkronhangján, Harry S. Robins által megszólaltatva beszélt (nem, nem az 1-ből emelték át, ahhoz túl jó minőségű volt a felvétel). Majd irány a teszt-terem, a katasztrófa, és egy másik játék...

Ekkor jöttem rá, hogy a Black Mesára nem szabad úgy tekinteni, mint egy egy az egyben másolat játékra. Ez egy modern, a HL2 szellemében készült, a mai trendeket is meglovagoló játék, amitől nem szabad, de nem is kell az előd reprodukcióját várni. Nekem az volt a meglepő, hogy közel sem volt olyan félelmetes, mint annak idején az első rész. Az a hangeffektjeivel, az atmoszférájával, és a különös karakterekkel igazán rémisztő volt számomra - itt viszont a korábbi baljós hangú vészjelzőket felváltotta egy mezei csengő, a zombik pedig az első pályán tucatszámra jönnek. Kicsit csalódásnak is tűnt elsőre, hogy ez valami mezei akciójáték lesz, de aztán megváltozott a véleményem. Eleinte nincs fegyverünk, egy biztonsági őr kísérget minket, aztán őt megfojtja egy zombi, így megörököljük a pisztolyát. Kicsit később az ajtó résébe beszorult feszítővasat tehetjük a magunkévá, és aztán ütögethetjük vele az ellenség fejét. Mindezt a csodálatos grafika, a lenyűgözően ható fizikai engine, és a pályatervezők saját kis ötletei teszik még szebbé. A kiegészítések nemcsak mezei betoldások ugyanis, hanem a játék szerves részei, így olyan helyeket is megismerhetünk, amiket eddig tutira nem láttunk. Mindezt a HL2-ből megismert rendszer vezérli, aminek köszönhetően a mesterséges intelligencia és a fizika tökéletessége borítékolható. Utóbbinak bár semmilyen kihatása nincs a játékmenetre, gyakran kerülünk azért olyan helyzetbe, amikor egy-egy tárgyat odébb kell vinni vagy a megfelelő helyre illeszteni a továbbjutás érdekében.

Még néhány szót a grafikai kivitelezésről. Ugye azt sejthettük, hogy a látvány magáért beszél majd. Itt a srácok valóban mindent kitettek magukért: a háromlábú kutyák szeme világít, a savköpők kaptak egy nagy vörös szempárat; ha véres lesz a kezünk vagy savas, akkor az ugyanúgy látszódik a fegyveren, ahogy a valóságban is rajtamaradna, míg le nem kopik. A sav kivitelezése pedig egészen elképesztő: a rikító zöld színnel világító löttybe belépve ráadásul elhomályosodik a látásunk. Ki kell még emelnem az ellenfeleket is, ugyanis a lények másféle helyzetekben bukkannak fel és tényleges taktikát igényel a legyőzésük, mert mindegyik ellen más a jó. Azt mondjuk kicsit túlzásnak éreztem, hogy a játékot eleinte indokolatlanul telepakolták headcrab-ekkel és zombikkal, túlélőhorrorrá degradálva az első pályákat. A szörnyeket (és persze a katonaságot) az elődből megismert fegyverekkel gyepálhatjuk, melyeken végeztek egy kis finomhangolást. Először is, nem mindig ott kapjuk meg az adott fegyvert, ahol azt egyébként várnánk. Másrészt egy kicsit javítottak a balanszon is: az eddig meglehetősen gyengus és csak a lőszerkészletre támaszkodó gépfegyvert feljavították, így már használható lett - cserébe viszont kevesebb hozzá a lőszer és azt is iszonyat gyorsan képes eldarálni. Harmadrészt néhány fegyver új képességeket kapott, amik csak apróságok, de nyilván hasznát vesszük. Ilyen például, hogy a gránátot immár nemcsak dobni lehet, hanem gurítani is, de ilyen a revolver célzó-funkciója, amit én személy szerint feleslegesnek és inkább zavarónak tartottam.

Nem tudom, a közeljövőben lesz-e végigjátszás, hiszen apróbb nüanszokat leszámítva egy az egyben igaz rá a HL gaming guide-ja, de megfelelő igények esetén persze lehet róla szó. Nálam az első benyomások alapján 9-es a 10-ből, valóban megérte várni rá.

Pozitívumok:

• Nagyszerűen másolja az eredeti Half-Life-ot, csodás köntösben
• Az új ötletek jól illeszkednek a játékmenetbe
• Olyan, mint egy HL2-vel kiforrasztott HL1

Negatívumok:

• Néha indokolatlanul hosszúnak tűnő töltési idő
• A hangulat egy része a modernitással elveszett
• A Xen-t csak később kapjuk meg, most még nem játszhatjuk le

Zárszó: aki esetleg nem tudná, hol kell letölteni: http://release.blackmesasource.com/ - de nemsokára Steam-en is megjelenik!