Már sokat gondolkodtál azon, vajon a Half-Life miért Half-Life? Azt hiszem, azt mindenki tudja, mit jelent ez az angol szó: felezési idő. Viszont itt nem egy focimeccsról van szó! :)) Ez kőkemény fizika, hölgyeim és uraim! S most íme a fogalom:
FELEZÉSI IDŐ: az az idő, amely alatt a radioaktívan bomló atommagok fele elbomlik. Ez a különböző elemek esetén sőt minden izotópjánál más és más. A másodperc tört részétől milliárd évig terjedhet ez az időtartam...Mellesleg megjegyzem: a radioaktív bomlás üteme SEMMIVEL sem befolyásolható...
Gondolom, mostmár mindenki sokkal okosabban mehet aludni, mint amilyen okos volt :))
Felmérés
Kíváncsiak vagyunk, mennyi visszatérô "vendég" van köztetek...
Mennyit lógsz az oldalon?
Amikor csak idôm engedi (49 / 17%)
Néha-néha felnézek (79 / 27%)
Elôször vagyok, de még jövök (116 / 40%)
Elôször vagyok, de nem hiszem, hogy jövök még (44 / 15%)
Amint megérkeztem, megtámadtak. Lelőttem őket, sérüléseimet pedig a közelben lévő forrásnál csillapítottam. Balra felfelé haladtam tovább. Ezután egy rettenetes alagútrendszerben kellett barangolnom fel és alá. Először balra mentem. Az első elágazásnál jobbra fordultam. Balra egy halott tudósnál volt néhány lőszer. Ezután az út többfelé vezetett, de csak egy út volt a jó. De az nekem is olyan zavaros volt, hogy meg nem tudnám mondani, melyik. Próba-szerencse, amelyik út nem jó, az úgyis körbe-körbe vezet. Egy kis teremből tudtam kijutni ebből a labirintusból, méghozzá egy nagy sziklás részre, ahol ugrálni kellett. Nem voltam szédülős, hát megcsináltam, de az már kicsit gázos volt, mikor félúton jöttek az idegenek, és közben le kellett őket lőnöm. A túloldalra jutván sem örültem túlzottan. Már megint ugrálós rész következett, de ezúttal az idegeneken kívül egy űrhajó is itt volt, ami a talajt robbantgatta. Megvártam, amíg a nagy oszlop is kidől, s azután ugráltam csak át rajta. Ezúttal egy csatornába jutottam el, a kiút felé haladva néhány idegent kellett legyőznöm. A vízesésnél bementem az alagútba. Középen egy felfelé lökő idegen lényre bukkantam, és azzal ugrottam fel.< Odafent kisebb harcba bocsátkoztam néhány repülő izével. Újabb mászás és ugrálás következett. Végre is eljutottam a kutatóbázisra, azonban sehol egy túlélő. Előbb a kék színű dobozt használtam a beüzemeléshez, majd a másiknál addig forgattam a tárcsát, amíg mindkét mutatónál a vörös háromszögek bele nem estek a sárga háromszögekbe. A gép pittyent egyet, a lámpa zöldre váltott, a folyamat elindult. Csakhogy erre megjelent egy nagy rakás idegen. Menekülőre fogtam a dolgot, behúzódtam a barlangba. Ott egy idegen rám akart támadni, de a plafon rászakadt, én pedig felmásztam. Jobbra fordultam, és közben lőttem, mint az őrült, hiszen követtek. Hirtelen megláttam a nagy színes gömböt, s nem vártam túl sokat, odamentem hozzá, s beleugrottam. Visszajutottam a laborba, de Rosenberg cseppet sem volt boldogabb, mint korábban. A kis kitérőnk során, lemerült a teleportáló berendezés akkumulátora, s fel kéne tölteni. Néhányan már elindultak lefelé egy cellával, de eddig még senki sem tért vissza. Nem is kellett tippelnem se, ki volt a következő ember, akit leküldött. Én.